Tartsál itt magadnál, így, most már nem félek.
Báb voltam iszapban, a fény hív megszületni,
Szivárványszín szárnyam napfényben fürdetni.
Szárnyaim kibontva repülnék az égig,
Hullámzó víz tükrén a pillanatnyi létig.
Mesélnék én neked szebbnél szebb képeket,
De kérész életem te meg nem értheted.
Itt hagyom hát neked levetett ruhámat,
Ne tedd el emlékbe, élj te csak a mának.
Ti emberek oly gyarlóak vagytok.
A pillanatnyi létről ódákat daloltok.
Nem tudjátok mégsem, milyen szép az élet:
Egyetlen percig élni…, élni szenvedélynek.
Ne zárd be tenyered, mert rabom leszel,
Szívedből egy darabot már így is elviszek.
Nyújtsd ki a karodat, engedj el szabadon,
Nászom után életem a víznek adom.
Könnyet se hullajts, majd jövök…
Életem a létben így -általad- lesz örök.
..."elmondta" nekem a tenyeremben tartott kérész
Üzenet: Carpe diem! Szakaszd le a napot! (vagyis: tudd élni az életet)
Tájékoztató:
A Tisza virágzásáról mindenki hallott, de a tiszavirágot, mint élőlényt kevesen ismerik. 2003-ban június végén volt a Tiszavirágzás, ami úgy jelentkezik, hogy a vízfelszín felett szitakötő nagyságú rovarok repülnek, és rakják a vízbe petéiket. A pete lesüllyed az iszapba és ott 3-4 évet tölt kérész formájában, majd a felszínre jön, hogy eljárja násztáncát és utána elpusztul. Csodálatos élmény megfigyelni ezt.
*a szivárványszín tulajdonképpen aranybarna a valóságban, bár a lenyugvó nap "szivárványos" csodákra képes
