2004. március 28.

Végtelen út

Most még rakosgatom a gyarló perceket,
Az időt színültig töltöm a semmivel,
Könnyem nincs már, elűzte a bánat
Szétárad bennem az emlékezet.

Minden él, s ellenem esküszik,
A folyó, a fák, az égen a hold,
Nem vágyom fényre ezen a földön
Nem hív az élő, csak aki holt.

Hátat fordítok a Napnak,
Éjbe tartok már nyugatnak.
Hol igaz szavaknak kincs az ára
Békéért jajdulok éjszakába.