Felettem fényes csillagok,
Alattam kéklő föld ragyog,
Lebegve a mindenségben,
Mert te vagy, azért vagyok.
Hideg szél süvít, ver vad vihar
Szivárvány kúszik az égre fel,
Reménység költözik szivembe
Nem délibáb az, mi átölel.
Tengerré áradnak könnyek,
Szavaknak nincs hatalma már
Sikoltva zuhanok mélyre
Hol kóbor farkas-falka jár.
Szeretnek és szívem megtépik
Tűröm, tűröm rendületlenül,
Egy ezüst hold ragyog részvéttel,
Küld egy mosolyt reménytelenül.
Vívom a Végtelen harcát,
Nem hagyom el a vad falkát,
A vérem zúg, szívem sajog
Velük mégis szelíd vagyok.
Mögöttem távoli hómező
Előttem kietlen sivatag,
Szívem már olyan gyéren dobog,
Egyedül nem bírja az utat.
Dörrenés, üvöltés hasít
Éjnek véres lángja fakad,
Menekül mind, ki merre lát.
A gyötrő álom felriaszt…
…
Magányba
menekülő vad vagyok.
Szelíd üldözött.
Szabad vagyok…
- farkasok között -
