Ezen a bús éjféltájon
Minden csillagod bejárom,
Dideregve félve fázón
A válladra hajtom fejem.
Nem elvakult szenvedéllyel
Úgy vagyunk ahogy lenni kell,
A lebukó napkoronggal
Nem éreztük, hogy menni kell.
Nem kapni akarunk! Adni.
Minden érzést befogadni,
Életet nem elképzelve
Egy igazságot követve.
Megcsendül a lelkünk húrja,
Szívünk dobban: újra, újra...
Felragyognak a csillagok
Vágy, tűz, száguldó vér vagyunk.
Égő láng mardossa testünk,
Őrülten egymást keressük,
Mámortól megittasulva
Szabad Nirvánába jutva,
Meggyötörten, összetörten
Pihegünk egymásra dőlten
Kéjes fájdalomba esve
Minden törvényünk megszegve.
