2004. február 15.

Öröm

Alig jutott az életben valami, 
s te nem tudod ezt a keveset
sem a kezedben tartani.

Egy álomvilág vakítja meg 
szemeid, minduntalan 
elveszítve ezt a valamit.

Azután telik évre év, örömben, 
mámorban semmiség,
gyilkos hajszában már a vég.

Minden napodban van valami,
ami soha nem az "igazi"…
érzed, hiányzik az a valami.

Nézel bambán s már tudod,
ha még egyszer tiéd lenne,
talán meg tudnád tartani.