Gyenge vagyok, fáradt nagyon
Az idő vad viharral tép,
Kéklő messzeségbe vágyom,
Hol valóság van, nem álom.
Simogatva becéz a fény
Elindulni hív a remény,
Halálos úton száguldozom
Mikor hozzád visz bánatom.
Magadhoz vonsz, szabadulok,
Egy érintésedtől felolvadok,
Csillagaid ezreivel
Pezsdül megfagyott szivem.
Kősziklának hiszel engem,
Könyörtelen síri csendben...
Sebzett lelked göröngyein
Kacagsz, pedig éget a kín:
Fellángolt jéghideg szívem
Várlak, akarlak, légy velem.
Önkívületbe ringatni vágylak,
Duruzsolj halk szavakkal lágyan.
Álmot szitálj megtört szívemre
Testem forró csókkal fedd be,
Tépj vadul, foggal és körömmel
Ha mennék, most ne engedj el...
Távoli fény-csillag vagy nekem
Utad bejárni titkos rejtelem.
Féltőn-félve félúton megállok,
Hol a Valóság van és nem Álmok.
Ha majd felszáll köd és mámor, nem gyötör kín,
Vesztett álom, az utat hozzád megtalálom.
Ha pihenni vágysz szépen csendben
Válladra hajtom fejem, s szívem...
