Pattanásig feszült a húr,
S végül egy szál elszakadt,
Hangok csengő végzetében,
Pont itt az állam alatt.
Bongva lehullt a semmibe
Lágyan megadva magát,
Kis hurokká kunkorodva,
Várta csendben a halált.
Az életem láttam benne,
A sorsom, a végzetem.
S egy hívogató kezet, mely
Csomót kötni képtelen.
