öledbe hajtom fejem, pihenünk
csendben, szárnyszegetten,
mint két űrből tévedt idegen.
Kezed lágyan fut végig gerincemen,
valami könnyedén egekbe emel,
megcsendesedett a lég köröttem,
távolság nem volt még ily' közel.
A vágy hulláma remeg át érzékeimen,
képzelet nem lehet ilyen eleven,
a való élet elmarad mögöttem,
az Érintésed van itt, élő, eleven.
Egész lelkemen áthatol a vágy,
villám cikázik végig testemen.
Nem! Nem… nem… engedj el…
ne engedj el… még felébredek!
Nem tudhatja senki sem,
a földön túl és idelenn, hogyan
éreztem érintésedet, reszkető
szívem öledben hogyan pihent.
